„Én olyan boldog vagyok, hogy leéltünk együtt ötvenkét évet, és egyetlen egyszer sem csaltuk meg egymást, és hogy nekünk nincs mit titkolnunk… Köszönöm neked a lehetőséget, hogy így halhatok meg” – mondja egy haldokló férfi a feleségének a darab első jelenetében. Pontosabban egy nő mondja ezt, aki egy férfiről mesél. Aztán más nők és férfiak mesélnek más nőkről és férfiakról, míg lassan megismerjük két házaspár történetét, akik életútjait a szerelem és a barátság köti össze. Sorsok, melyek immár fél évszázada összefonódtak, de a múlt felidézése során kiderül, hogy egymáshoz való viszonyaik nem egyértelműek, az igazán fontos kérdésekben néha félreismerték egymást és magukat is, tehát nem minden igaz abból, ami elsőre igaznak látszik.